Amikor Görögországra gondolok, mindig eszembe jut egy fehér sziklákkal körülölelt öböl egy partravetett hajóronccsal, melyet gyakran láttam képeslapokon és utazási prospektusokon. A tenger elképzelhetetlenül kék, a sziklák vakítóan fehérek.
Mindig azt gondoltam, nyilván kihasználták a digitális fotózás technikai lehetőségeit, minden színt felturbóztak rajta, mert a türkizkék olyan intenzíven világít, hogy ilyen színt nem produkálhat a természet. Turista még ilyet nem látott! Hát el is indul nyomban, hogy saját szemével győződjön meg a valóságról, amely még szebb, még elképesztőbb, mint bármilyen képeslap!
A sziget egészen kicsike, szinte egy nap alatt be lehet járni. Körbeautózva a kerülete nem több, mint 150 km. Első 4 napunkon autót béreltünk. Alykesben volt a szállásunk, a Montes Apartment, ahonnan elindultunk az északi rész felfedezésére.
Először azonban két fontos dolgot be kellett szereznünk. Egy finom zakiynthos-i vörösbort és egy mézédes görögdinnyét!
Itt a partszakasz dimbes-dombos, a nagyobb hegyek általában megakasztják a felhőket, amik naphosszat ott ülnek a sipkájukon. Délelőtt mindig sejtelmes párába burkolóznak és egybefolynak a tengerrel a horizonton.
De mielőtt nekivágtunk, előbb lecsekkoltuk a tengert. A víz kellemes volt, pontosan 22 fokos. Ez elég figyelemre méltó érték június elején! (Azért tudom ilyen pontosan, mert ezúttal vittünk egy hőmérőt, hogy megelőzzük a vérre menő vitákat a vízhőmérsékletet illetően.) Egész nap strandoltunk.
Másnap reggel 6-kor megint a parton voltunk, vártuk a napfelkeltét. Fél hétkor felbukkant az izzó vörös gömb a tenger fölött. Néhány perc múlva már aranyhidat épített és melegítette a talpunkat.
Aznap a sziget északi csücske felé vettük az irányt. Agios Nikolaos kikötőjében érdemes hajóra szállni, mert innen legrövidebb és ennél fogva legolcsóbb a kirándulás az északi nevezetességekhez.
A part mentén láthatók a gyönyörű kék barlangok, de vannak még délen is Keri partjainál, melyekhez Laganasból lehet eljutni.
A sziklafalakban tátongó üregek körül csodaszép színekben pompázik a tenger!
Aztán továbbautóztunk a nyugati parton a híres Navagio öböl felé. Ez az a hely, ami annyira csalogató a képeken és ami a valóságban olyan lélegzetelállító ! Itt vetődött partra egy elsüllyedt csempészhajó, mely a Kincses Szigetet idézi. A roncs a fehér homokon pihen 30 éve. A magasból letekintve a szédítő mélységbe remegő lábakkal, fél méterrel a szikla szélétől, hát nem nagyon tudom leírni, hogy milyen érzés! Feledhetetlen, az biztos!
Ebbe az öbölbe csak hajóval lehet eljutni, melyek szintén Agios Nikolaosból és Porto Vromi kikötőjéből indulnak. Amint feltűnik az utasok előtt a Navagio, mindenki üdvrivalgásban tör ki. Fentről csak apró pontok a csónakok, a turisták hangja pedig visszhangzik a sziklafalak között. Kihagyhatatlan élmény!
Pár rozoga deszkán, úgy 50-100 méter magasban a talpunk alatt fütyül a szél!
Körülbelül ilyen érzés…
Kicsit még beljebb autóztunk a sziget belsejébe. Exo Chora és Agios Leon, a kis hegyi falvak sok szépséget rejtegetnek.
Régi templomok virágzó leánderekkel, kis fehér házak muskátlival és persze narancsfák naranccsal. Végre sikerült egy frissen leszakított narancsot megkóstolni, amire már oly rég áhítoztam. Isteni finom, édes és lédús volt.
Agalasban egy ősrégi olivapréselő műhely maradványain múzeumot rendeztek be, mely ingyen látogatható.
A hozzá tartozó kertet egy falubeli tartja rendben, aki nagyon lelkesen körbevezetett bennünket. Úgy tűnt, nagyon ritkán adódik alkalma a tárlatvezetésre! Körülbelül úgy nézett ki a hely, mint a mesében, “ahol a madár se jár”.
A kimustrált roncsautó még felhasználható a ház körül, amúgy meg sokba kerül leadni! Minden jó lehet valamire, például virágtartóként még sokáig jó szolgálatot tesz egy hatalmas bokor muskátlinak!
Agios Leonból egy bekötőúton lejutottunk a nyugati part legszebb strandjára, Limnionasra. Itt minden a turisták kényelmét szolgálja. Nyugágyakon lehet pihenni a teraszokon s a mélyben csillog a kristálytiszta azúrkék tenger. Hűsítő koktélokat szolgálnak fel elég borsos áron, de minden esetre luxus körülmények között!
Visszaindultunk, átvágva a szigeten a keleti partra. Alykes-től nem messze van egy bizonyos gyógyító kénes vizű öböl, a Xigia Beach, mely megfelelő széljárás esetén iszonyatos záptojás szagával már idejében felhívja magára a figyelmet. Mi is megálltunk és eltöltöttünk itt pár órát. A tengerbe ömlő források szulfát és kollagén tartalma kiválóan alkalmas bőrbetegségek gyógyítására, nem beszélve a tengervíz ásványi anyag tartalmáról. Dupla élvezet!
Nagyon tiszta a víz, élvezetes a fürdés benne. Különleges a színe is, világoskék, néhol láthatóan fehéren szivárog a sziklafalból a kénes forrás. Érdekes, hogy itt éppen fordítva működik a tenger hőmérséklete, mert alul egészen meleg, fent a nyakunknál viszont majdnem jéghideg volt.
A nyugati parton még sok szép vendéglő-kilátó van, ahova érdemes betérni.
Limnionas felülről
Az ötödik napon átköltöztünk a déli főhadiszállásunkra, a Laganas melletti csendes faluba, Agios Sostisra, a Koklas Studios–ba.
Ez egy csodálatos olivafarm, ahol olyan vendéglátásban volt részünk, amilyenben még soha! Teresa, a tulajdonos mindenféle ajándékokkal halmozott el bennünket s a kertben termett zöldségek, a bor, az olivaolaj, a tojás, mind-mind a vendégek rendelkezésére állt.
A legszebb helyen voltunk, a legjobb vendéglátóknál!
A kert egy nagy terasz volt, kilátással a tengerre, nyugágyakkal, árnyas szőlőlugassal. Itt is gyönyörű volt a napkelte.
És ez még nem minden, mert Zakynthos rejteget még valamit, amiért idejöttünk. Itt költ az álcserepes teknős, a Caretta-caretta. Egy kifejlett példány több, mint 100 kg súlyú is lehet. (A legnagyobb eddig ismert teki 500 kilós és 2 m hosszú volt.) A hímek soha nem hagyják el a tengert, a nőstények pedig csak szaporodás idején. Marathonisi sziget (Laganastól kb. 2 km) homokos partszakaszán rakják le tojásaikat. A kis teknősök 2 hónap múlva kikelnek és azonnal elindulnak a tengerbe. Majd 20-30 év múlva visszatérnek ugyanoda, ahol megszülettek, hogy ők is ugyanitt lerakják tojásaikat.
A kikötőben van egy öreg halász, aki minden nap etet egy teknőst. Szép kifejlett példány, sokat eszik a közönség nagy örömére. Már reggel 7 órakor meghallottuk, ahogy az öreg hívja a tekit, bottal ütögetve a csónak oldalát.
Az jön is sebtiben és komótosan úszkál a csónak körül. Aztán már kapja is a csemegét. Amikor ráharap a csalira, az öreg felhúzza a botot, vele együtt a teknőst is. Persze ez a fejezet csak akkor jön, amikor valaki bedob egy kis pénzt a kalapba! Ez a belépő a csónakba. Így aztán egy simogatás is jár a mutatványhoz!
Természetesen napi programunk része lett a teknőskeresés. Beúsztunk jó messzire, de nem jártunk szerencsével. Aztán vizibiciklivel is, de ismét nem láttunk egyetlen kibukkanó teknősfejet sem. Aztán biztosra mentünk, befizettünk egy motorcsónakos teknőslesre.
A 2 órás kirándulást Marathonisi szigetre fürdéssel egybekötve vétek lett volna kihagyni, mert ez a sziget is csodaszép. Alakja éppen olyan, mint egy teknősé. A Laganas felőli oldala homokos, itt költenek a teknősök. A másik fele nagyon vadregényes, sziklákkal, barlangokkal, csodaszép csíkos, gömbölyű kavicsokkal!
Nagyon-nagyon szép. Jót úsztunk a kristálytiszta vízben, aztán jót nevettünk, ahogy a Nagyit jobbra-balra és előre-hátra hömbölgették a hullámok a parton. Olyan erős hullámzás volt, hogy szegény nem tudott kikeveredni belőle.
Nehéz feladat volt a beszállás és a kiszállás is. Vicces volt, ahogy a kapitány kirakta, meg berakta a csónakba, szóval nagyon vidám nap volt!
És még teknőst is láthattunk a laganasi öbölben. A hajók mindig biztosra mennek, valószínű van valami segédradar-féle rajtuk. Megállnak valahol, ahol jelez és pár perc után megjelenik a teki. Mindenki átszalad a csónaknak arra az oldalára, épphogy fel nem borul. Ilyenkor a partról ijesztő látvány a félrebillent hajó! Pár perc az élmény, aztán elbúcsúzik a kapitány: “By, by Toto!”- és a teknős eltűnik!
Másnap még egyszer láttunk egyet úszás közben.
Utolsó napunkon délután Hugival és Sándorral randevúztunk, akik akkor érkeztek Laganasra a Vossos Hotelba. Nagyon meleg volt, a parton végigsétálva, többször belecsobbantunk a “hűs” tengerbe,
ami már annyira nem is volt hűs, mert négy nappal ezelőtt itt az öbölben 26 fokot mértünk és azóta csak melegedett. A vége az lett, hogy úgy ücsörögtünk a tengerben, akár egy thermálfürdőben. Még Hugika is, akit amúgy nagyon ritkán tudtunk vízbe csábítani.
Csodás homokszobrokat láttunk, némelyik egészen igényesen, kagylóval kidíszített remekmű volt!
Miután kattintottunk néhány fotót (többször próbálkoztam, mire mindenki belefért), visszasétáltunk Agios Sostisra, hogy megmutassuk Teresa csodálatos farmját.
Egy üveg Avgoustiatis zakynthos-i vörösbor mellett felidéztük az itt töltött napokat.
Később megvacsoráztunk a környék legjobb éttermében, az El Greco-ban. Jól főznek, nem drága és kedvesek az emberek. A ház borát kóstoltuk meg, sikerült két korsóval elfogyasztani belőle! Miután jól felöntöttünk a garatra, még kaptunk egy harmadikat ajándékba.
Mert a görög egy vendégszerető nép!
Aztán felajánlottuk Hugiéknak, hogy vizibicajjal hazavisszük őket, de nem álltak kötélnek! Pedig nagyon tuti lett volna egy éjszakai pedálozás! Miután jól megvitattuk, hogy merre van a hazafele (ahányan voltunk, annyiféle variáció volt), a járt utat választottuk. Így aztán visszakísértük őket egy darabig Laganas felé. Még kísérgethettük volna egymást párszor, akár reggelig is, ha nekünk nem indult volna másnap reggel a repülőgépünk!
Hazafele kényelmesen utaztunk, kb. 140 üres hely volt a gépen.
Ugyanis a Wizz Air aznap indította charter járatait a szigetre, így első visszaútja majdnem üresjárat volt.
Ezért még ráadásul a jegy is rettentően olcsó (26 Euro) volt! Éredemes rá vadászni!
