Miután Tenerife kellőképpen megigézett bennünket, de másodszor elmenni oda igencsak nagy luxus lett volna, inkább egy másik sziget kincseit kívántuk meg. Nekivágtunk Lanzarote felfedezésének.
Nem volt túl egyszerű, mert költségtakarékosság miatt a Ryanair londoni átszállásos járatával utaztunk, így az ára elég kedvező lett. (Pozsony-London-Lanzarote retúr 50 ezer Ft/fő) A reptéren éjszakázós kaland is újdonság volt, de a megismerés vágya hajtott bennünket. Utólag összegezve, minden kényelmetlenséget érdemes volt elviselni az élményért!
Pár hónappal az utazás előtt kikerestem a webcamerát, ahonnan majd integethetünk az otthoniaknak és gyakran megnéztem az aktuális hőmérsékletet.
Első szállásunk a sziget déli partján, Playa Blanca-n volt, a 3 csillagos Hotel Corbeta-ban. Kellemesen csalódtunk, mert legalább 4 csillagot érdemelt volna. Az ellátás osztályon felüli, reggeli és vacsora svédasztalos kivitelben.
Rengeteg halat ettünk, jobbnál jobbakat és gyümölcsöket elképesztő mennyiségben. A dinnye és a narancs édes volt s lédús, a banán pedig nagyon különleges. Mini banánnak hívják, mézédes, kicsit sárgadinnye illatú. A trópusokon, ahol őshonos, csak ez a minőség jár az embereknek. A nagyobbakat, amit mi ismerünk itthon, állati takarmánynak használják fel.
Szépen gondozott, hatalmas parkban rengeteg kicsi, fehér házikó, szép terasszal, medencékkel, bárral, nagyon jó hangulatú hely.
Sok-sok növény van mindenfelé, olyanok is, amelyek itthon is megélnek, de micsoda különbség! A seflerának nemhogy virága, de termése is van, a piros virágú kaktuszokat pedig sövénynek nyírják!
….és például ott ilyen a golgotavirág!
Lanzarote egy vulkáni sziget, az Atlanti óceánban húzódó törésvonal mentén az évmilliókkal ezelőtti kitörések következményeként jött létre. Ami legjobban vonzott benne, az pedig a Montanas del Fuego vagyis a tűzhegyek. Sokat olvastam róla, a vulkán utolsó pusztítása 1824-ben volt. Nagyon felcsigázta az érdeklődésemet, milyen is lehet egy hegy gyomrában jelenleg is izzó, fortyogó, bármikor aktivizálódó lávatömeg fölött lépkedni?
Van itt egy csodálatos természetvédelmi terület, a Timanfya National Park, mely csak vezetett túrával, autóbusszal látogatható.
A bejáratnál jegyet váltottunk az autóra (9 Euro), majd ünnepnap (május 1) lévén, 1 km-t 20 perc alatt araszolva tettünk meg a déli kánikulában. Szóval, sokan voltak, érdemes korábban odaérni. A parkolóban már elénk tárult a bíbor és fekete sivatag a vulkáni kúpokkal!
Több autóbusz is indul a turistákkal, fél órás körbevezetés alatt spanyol, angol és német nyelven ismertetik a kitörések rövid történetét, melyet egy helyi pap feljegyzéseiből ismerhetünk meg.
A különböző vulkáni képződmények, kráterek, barlangok keletkezésének helyén pár percre megálltunk. Kiszállni sajnos, de nagyon sajnos egyáltalán nem lehetett, csak fényképeket kattintgatni az ablaküvegen át.
Sokszor azt sem tudtuk, jobbról vagy balról fotózzunk, csak forgattuk a fejünket, mert mindegyik oldalon egy-egy csodás természeti képződmény volt.
Nem akartunk lemaradni semmiről, ezért kitaláltuk, hogy másodszor is elmegyünk a buszos körútra. Mivel felszálláskor a jegyünket nem kezelték, (valamilyen okból épp nem ezzel foglalkozott a sofőr) újra felszálltunk. Az ellenkező oldalra ülve mindent láthattunk még egyszer! Dupla élvezet volt!
Elképesztő ez a hely! A természet megint megmutatta, hogy a semmiből milyen csodát gyúrt össze barna, vörös, fekete és sárga színekben, csupán homokból.
Visszatérve a parkolóhoz még néhány érdekes dolog várt ránk. Lyukak vannak a talajban, amelyekből a föld mélyének geotermikus energiája árad. Az egyikbe egy csövön keresztül vizet öntöttek, aztán pár másodperc múlva gejzír formájában tört fel.
Egy másikba száraz kórókat gyömöszöltek, melyek alulról izzani kezdtek, majd lángra kaptak, elégtek. Azt hiszem, más helyeken ezt turista-vakító látványosságnak szokták nevezni , de itt valahogy egyáltalán nem az, semmi hókusz-pókusz, csupán maga a döbbenetes valóság.
Egy vicces fiú, aki a bemutatót tartotta, fölöttébb élvezte, hogy a tátott szájú turisták nem tudják mire vélni a dolgot.
Egy laza mozdulattal felkapott a földről egy marék salakot, odafordult hozzám s miközben megkérdezte, hogy akarok-e ajándékot, már bele is tette a markomba. Hát én azt sikítva dobtam el, olyan forró volt. Ezután mindenki tesztelte különböző helyeken. Mindenhol nagyon meleg, őrület! Ahogy lejjebb kaparunk, egyre 
melegebb. Már pár méterrel a felszín alatt 400 fok van.
A legnagyobb nyílás egy 3 m átmérőjű kút, melyen öntöttvas rácsokon csirkéket sütnek. 20 perc alatt ropogós grillcsirkék készülnek, melyeket az El Diablo étteremben lehet megrendelni és elfogyasztani. A járólap itt is meleg. Jól fűt a vulkán! Szükség ugyan nem lenne rá, mert itt mindig nyár van. (Legrosszabb esetben is 19-20 fok.) Lanzarote a Kanári szigetcsoport Afrika partjaihoz legközelebb eső és legmelegebb tagja. Az esőt csak hírből ismerik, csupán a téli hónapokban fordul elő, összesen kb. 5 napon, 1-2 mm. Eléggé elkényeztette az időjárás a szigetlakókat! Van egy mondás, miszerint: “Ha igazán meg akarsz ismerni egy spanyol embert, figyeld meg, hogy viselkedik, amikor esik!“
Még vagy egy órán keresztül pásztáztuk a tűzhegyeket, nem lehet megunni. Rengeteg fotót készítettünk, nehezen hagytuk el a Montana Fuego-t.
Az ördög nem alszik!
No, meg a tűzhegyek sem! Ha csak ez az egyetlen gyönyörű hely lenne a szigeten, akkor is megéri ide eljönni!
De van még jó-néhány, több napra való látnivaló, így a mi 6 napunkból csak 1 maradt a strandolásra! Annyira nem bántuk, azon az egyen is sikerült jól leégni!
A nemzeti parkból a part 
mellet autózva megtaláltuk a gyönyörű zöld színű El Golfo-t.
Fentről káprázatos látvány a fekete homok, azúrkék tenger és vörös sziklákkal körbevett zöld tavacska.
Tábla jelzi ugyan, hogy nem lehet lemenni, de a turisták felfedező vágyának nem lehet határt szabni.
Akinek volt mersze, leereszkedett a meredek lejtőn az öbölbe.Természetesen mi is megtettük, nem volt vészes, hanem a visszaút nehéz kardió-edzés volt.
Következő állomás a Los Hervideros szikláinál húzódó öböl. A láva alakította barlangok lenyűgöző látványt nyújtanak.
A fekete lávaköveket évezredek óta alakította a szél és az óceán. Néhol az öblökben olyan szabályos ellipszis alakú hatalmas, fényes köveket láttunk, hogy rajzolni sem lehetett volna szebbet.
Olyan szépek lennének itthon a kertben! Szép, sima, gömbölyű, meleg, fekete kövek. Hazahoznám!
Az öbölben találtam olív-köveket is, ezek kívül fekete bazalttal burkolt, belül zöld kristályos kövek, több helyen árulják is őket. Majd lejjebb megmutatom, hogy én milyeneket gyűjtöttem!
Másnap kicsit beljebb mentünk a szigeten a bortermelő vidékekre.
Nagyon érdekes, ahogy a szőlőt művelik. Nem vacakolnak kordonokkal meg kötözéssel. Egyszerűen kivájnak egy 2-3 m átmérőjű gödröt, a szélirányból felraknak bazaltkövekből egy 40 cm magas félkör kerítést és beleültetnek egy szőlőtőkét. Így az éjjel-nappal meleg, fekete homokon terem majd a szőlő. Biztosan működik!
A rengeteg kaktuszból pedig nagyon finom pálinkát főznek! Viszont az üzletben nem árulják, szigorúan csak házilag az őstermelőtől!
Az El Grifo bormúzeumban finom vörösbort kóstoltunk, bár később a piacon egy idős bortermelőtől megtudtuk, hogy Lanzarotén a fehérborukra büszkék a termelők.
A másik büszkeség a lávakő, mely mindenhol megtalálható a szigeten. Csodaszép ékszereket készítenek belőle, vagy a szemfüles útszéli árusok csak úgy magában, (természetesen olív féldrágakőként) eladják a turistáknak. Gyógyító hatása nagyon magas ásványi anyag tartalmánál fogva már ősidők óta bizonyított. Hasznos építőanyag, ahogy a szőlőtermelésnél, úgy a házépítésnél is felhasználják.
Nemegyszer díszítőelemként is funkcionál. Sok helyen a hófehér kapuoszlop tetején festett kőoroszlánok helyett méretes koromfekete lávakő díszeleg a maga természetes valójában.
Semmi cicoma, puritán, ahogy a házak. Nekem tetszik! A festékboltok nyilván csak fehér festéket tartanak, nincs szükség másra. Praktikus megoldás. A lávakő természetesen be van illesztve a ház falába, működik a feng shui! Lehet, hogy egy kicsit ördögtől vagy sokkal inkább tűzhegytől való, de ha az ember jobban érzi magát tőle, akkor miért ne? Én fotelt faragnék belőle!
Keresztülautóztunk a szigeten a nyugati partra, La Santa-ig. Itt nagyon erősen hullámzik az óceán, ez a hullámlovasok paradicsoma.
Déltájban értünk oda és jól elbámészkodtunk, mert épp egy csapat szörfös próbálkozott több-kevesebb sikerrel a hatalmas hullámokon felülkerekedni.
Amíg csodáltuk őket s a mutatványaikat, a déli nap megtette a magáét, fedetlen testrészeink leégtek! Kezdetnek nem rossz, csak kicsit foltos!
Kicsit odébb két horgász eklendezett hatalmas botokkal. Vicces volt, mert nem egy megszokott nyugodt pecázást láttunk, hanem állandó futkározást.
Ahogy felcsapott egy hullám, ők úgy ugrottak szét, mint a villám és ketten kétfelé futottak.
Biztos nem akartak vizesek lenni! Halat nem fogtak, viszont mi jól szórakoztunk.
Visszafelé Femés falucskán mentünk keresztül. Nem említik a nevezetességek között, pedig egy igazi gyöngyszem.
Meredek hegyoldalban kanyarog felfelé az út s a tetején ott van ez a kis település.
A legszebb kilátás egy hangulatos vendéglőből, a Balcon de Femés teraszáról élvezhető, ahol a canarian soup kiváló! Ez egy ízletes, nagyon sűrű, zöldséges lencseleves. Finom a tenger gyümölcseiből készült leves is, meg kell kóstolni, nagyon tartalmas, mint a mi gulyáslevesünk. Tele van kagylóval, garnélával, apró polipokkal.
Itt fenn a magasban a látvány lenyűgöző, tiszta időben az óceánt is lehet látni. Majdnem olyan szép, mint Tenerifén a Masca völgy!
Másnap Playa Blanca kikötőjében a Marina Rubicon-on sétálgattunk. Szerdán és szombaton szép nagy piac van, vásároltunk aloe verás kencéket, hűtőmágnest és itt kóstoltuk meg a fehérbort. Valóban nagyon finom! És jó erős!
A kikötőben még egy kicsit nézelődtünk, halakat etettünk. Olvastam, hogy itt a helyiek többsége halászatból él, mert ezen a részen az óceán nagyon bőkezű! (Mint azt a mellékelt ábra is mutatja.)
Aztán később így néz ki a kínálat! Az üzletekben a halas pult egyszerűen elképesztő! És nem túl drága.
A napsugár már jó erősen tűzött, felkerestük a Papagayo Beach-et. 3 euro a parkolás díja és két érintetlen öböl közül választhattunk, jobbra és balra. Mindkettő megközelítése igényelt némi hegymászó technikát, de megérte a látvány.
Délután továbbmentünk Puerto del Carmen városába. A következő szálláshelyünk az Atlantis las Lomas volt. Itt nem volt reggeli és vacsora, sőt még tusfürdő és szappan sem.
De a kilátás az apartmanból pazar volt. Minden reggel neonzöld rikoltozó papagájok repkedtek a pálmafák közt. Volt egy gerlepárunk is, ők minden nap megjelentek a terasz korlátján.
Puerto del Carmen nyüzsgő város, este a tengerparti sétány megtelik a vörösre égett turistákkal. Lépten-nyomon bárok, vendéglők, előttük beinvitáló emberek.
Több helyen kirakatban sütik a vastag steak-et. Az egyik szakács fiú kaján vigyorral közölte, hogy ez lehet a miénk, ha beülünk az étterembe!
Maybe next time!— mondtuk fülig érő mosollyal!
Aznap egy másikban, a La Sirena-ban kötöttünk ki, jó választás volt. A grillezett tonhal nagyon finom volt, 3 féle mojo szósszal és kanári krumplival. Legjobban az avokádós mojo ízlett, de fincsi volt még a zöldfűszeres is.
Következő nap kirándultunk a sziget északi részére, a Mirador del Rio kilátójához, a magasból a szomszédos Graziosa szigetét lehet megcsodálni teljes pompájában.
A Cesar Manrique tervezte kávézóból csodás kilátást élvezhettünk.
Egyedülálló volt a szigeten ez a hófehér homokos part. Nagyon finom szemcsés, teljesen más, mint a többi helyen. Vajon honnan került ide? Rejtély! Festői látványt nyújtott a fehér homok, fekete lávakövekkel, távolban a vörös hegyekkel s a tajtékzó óceánnal.
Gautiza mellet útba ejtettük a kaktuszkertet, ahol különleges és óriás példányokat láthattunk. A madarak szívesen fészkelnek a kaktuszfán!
Volt itt többember-magas kaktuszfa, tudja isten hány éves! A törzse olyan vastag, mint egy öreg platáné. Volt bolyhos kaktusz, tüskés kaktusz, sőt tüske nélküli és mindenféle színű. Volt törpe, volt sudár, görbe és egyenes, no, és a híres anyós-zsámoly mindenféle méretben!
Jardin de Cactus! Bámulatos vagy!
Nem vészes, de zsámoly ide vagy oda, ráülni nem mertem!
A sziget északi partján a vulkáni kitörések folytán lávabarlangok képződtek. Némelyik több kilométer hosszan nyúlik el a föld alatt és az óceánban ér véget. Ilyen többek közt a Jameos del Agua.
A természeti képződmény látványa mellé egy nagyon érdekes kiállítást is kaptunk a vulkánok működéséről. Eredeti felvételeket láthattunk a kitörésekről és a hegy belsejében zajló döbbenetes folyamatokról.
Ez egy olív féldrágakő!
Ehhez hasonlókat találtam az El Golfo öböl mellett!
Íme az én köveim!
És itt a bizonyíték a kövek gyógyító hatására! Bözsi ösztönösen tudja, hol lehet legnyugodtabban aludni. Hmm…, nincs is jobb, mint két lávakővel durmolni!
Reggel szeles, felhős napra ébredtünk. Egy mindentudó hajóskapitány szerint, akivel a kikötőben szóba elegyedtünk, ha reggel felhős, akkor biztosra vehetjük, hogy később szélcsend és csodás napsütés lesz. Mert a szél arra való, hogy elfújja a felhőket! Igaza volt, hamarosan hét ágra sütött a nap. Átmentünk a szomszéd településre Puerto Calero-ba, ugyanis innen indul a tengeralattjáró hajó és ez nagyon csábított bennünket.
Az odavezető út nagyon szép volt. Sajnos a program csak a főszezonban, május 25-től indul. Bántuk is, meg nem is, mert klassz program, csak egy kicsit drága!
A kikötőben sétálgattunk és megláttunk egy hajókirándulásra hívó programot. 15 euróért egy órás körutat kínáltak egy üvegfenekű hajóval. Ha nincs tengeralattjáró, jó lesz a csónak!
Néhány kisebb halacskát láttunk csupán, de a város az óceán felől gyönyörű volt, csupa egyforma, fehér házikó a mélykék tenger partján!
Utolsó napunkat strandolással töltöttük Puerto del Carmenban. A nap forrón tűzött, a homok elviselhetetlenül égetett. Ezért aztán mindenki nagyon kapkodta a lábait! Az óceán viszont hűvös volt, alig 19 fokos. Kellett is, hogy lehűtse a talpainkat! A napágyakért napernyővel együtt 12 eurót kértek. Borsos ár érte, de nincs mese, itt muszáj! A strandok szériatartozékai még a thai masszást kínáló lányok és a jégkrémet áruló vendégmunkás fiúk. Érdekes, az ő talpuk bírja a forró homokot!
Nagyon élveztük a strandolást, többször beszaladtunk a jéghideg óceánba, majd újra felhevítettük magunkat a tűző napon. Ez olyan volt a bőrünknek, mint a szauna után a hűtőfürdő. Vérpezsdítő!
Estefelé még utoljára végigsétáltunk az Avenida las Playas sétányon. Aztán a teraszunkon megittuk az utolsó napra behűtött vörösborunkat és közben végignéztük az összes fotót, amit ezen a gyönyörű szigeten készítettünk.
Kicsit lehangolódtunk, mert végéhez ért a felfedezés, de ha visszagondolok rá, mindig mosolygok. Csodás kalandunk volt a világ egyik legszebb helyén, …. Lanzarote tűzhegyein!