Minden év januárjában kapunk egy csodás képeslapot a Németországban élő rokonainktól, melyen üdvözletüket küldik Gran Canáriáról. Aztán rendre elmesélik, milyen paradicsomi állapotokban töltik el ott a szilvesztert, hogy hét ágra süt a nap, hogy fürödnek az óceánban, hogy ez nem is olyan elérhetetlen, mert csupán 5 óra repülés. Lassan azon kaptam magam, hogy már kész a terv egy Kanári szigetek-i nyaralásra. Mi Tenerife mellett döntöttünk, amit aztán nem bántunk meg. Gyakran eszembe jut, hogy egyszer valaki azt mondta: „Tenerifa nagyon szép!” Csak így (a-val a végén) és tömören. Többet nem is tett hozzá. És igaza volt!
A Norwegian légitársaság Münchenből induló járatával utaztunk, az autót a reptéri parkolóban hagytuk 1 hétre 50 Euróért, amit a végén kellett fizetni, akár kártyával is az automatánál. Minden jól ment, kis probléma csak a visszaérkezéskor merült fel, amikor a teljesen behavazott többszáz autó között nem ismertük fel a sajátunkat! Ezért aztán néhányat ki kellet kaparni a hóból, mire megtaláltuk a Megant.
December 26-án éjjel érkeztünk a Tenerife Reina Sofia repülőtérre, felvettük az autót az AutoReisen-től 1 hétre 148 Euróért. Hajnal 3 óra lett, mire megérkeztünk a szállásunkra, a Santa Barbara Golf and Ocean Club-ba. Úgy terveztük, hogy megszabadulunk a csomagjainktól és hogy elüssük az időt a becsekkolásig, majd valahol megnézzük a napfelkeltét. Ez így távolról nagyon jól hangzik, de akkor már elég fáradtak voltunk és bizony jól esett volna eldőlni egy finom puha ágyon. Erre az éjszakára nem volt foglalásunk, remélni sem mertük, hogy így lesz. Legnagyobb meglepetésünkre azonban kérés nélkül kaptunk egy ajándék éjszakát. Ők aztán tudják, mi kell a fáradt utazónak!
Santa Barbara Golf and Ocean Club ! Ezer köszönet érte!
Másnap megkaptuk az igazi szállásunkat a 3. emeleten. Lifteztünk egy kicsit fel és aztán le, vicces volt, de nem találtuk a szintünket, mert a szálló egy hegyoldalba van simulva és a recepció van a középső vagyis az utca szintjén, ami igazából a 4. emelet. Szóval bonyolult, így esett, hogy a 3. emeletre lefelé kellett menni. Gondolom, aki látta, jót derült rajta, ahogy a szeleburdi család költözködik! Négyen, rengeteg csomaggal, Viki kezében egy felbontott dobozos tejjel, (amit természetesen én bíztam rá) párszor beszálltunk, majd egy kis utazgatás után ugyanott kiszálltunk a liftből.
Végül segítséggel, de megtaláltuk a lakosztályunkat. Nagyon szép, tágas, óceánra néző apartman volt, 2 hálószobával, nappalival és természetesen egy csodás terasszal.
Ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni, minden napszakban élvezhettük a gyönyörű kilátást, hallhattuk az óceán zúgását. Kevés volt az 1 hét, nagyon kevés.
Annál is inkább, mert rengeteg csodás hely van Tenerifén, amit feltétlen meg kellene nézni!
Legjobb lenne itt lakni, minden évszakban megcsodálni a buja növénytakarót! Ha nem is kolbászból, de néhol pl. mikulásvirágból van a kerítés!
A kaktusz virága lett Viki kedvence.
2. nap Teide Nemzeti Park- Pico del Teide
A Teide vulkáni hegy a Kanári szigetek legnagyobb látványossága, a világ tizedik csúcsa, 3718m magas. A tengerfenéktől 7500m, az Atlanti óceán legmagasabb hegye. Utolsó kitörés 1909. A Teide Nemzeti Park autóval megközelíthető, az utolsó szint 2356m, ahol leparkolhatunk. Innen már csak felvonóval lehet feljutni 3555m magasra. A retúr felnőtt jegy 25 Euro.
A szolgáltatást 9:00-16:00 óra között lehet igénybe venni. Az utolsó emelkedés: 16:00 órakor, az utolsó ereszkedés 17:00 órakor van. Kivéve azt, amikor annyira rossz, szeles az időjárás, hogy lehetetlen a felvonó biztonságos üzemeltetése!
Amíg vártunk a felvonóra szoktattuk magunkat a ritka levegőhöz. Kávéautomaták a sorok között, hiszen mindenkinek eszébe jut ilyenkor, hogy inni kellene egy frissítőszert. Aztán odafenn már megint elkábulsz, de most a látványtól. Íme!
Pico del Teide 
…a csúcs!
…és tényleg ilyen volt!!!
A Nemzeti parkon keresztül Masca felé indulunk. Egy darabig holdbéli táj, (itt forgatták a Star Wars-t), aztán kevés kóró, majd fenyők, végül erdők. A háttérben mindvégig halványan látszik La Gomera szigete.
…..Jézusom!
Masca egy parányi kis falu, de nem is falu, csak kb. 10 ház a felhők között. Nagyon keskeny szerpentinen haladunk óvatosan, egyre feljebb. Hátborzongató, félelmetes és gyönyörű. Legszívesebben minden percben megállnánk gyönyörködni. Rengeteget fotózunk, de az a baj, hogy a fénykép soha nem adja vissza azt az érzést, amit ott átéltünk.
Igen, az az út,
…….ahonnan jöttünk.
….a felhő?
…..és a falu!
….na, milyen?
Mascából egy szurdok visz le az óceán partjára a Los Gigantes szikláihoz . 3 órás gyalogtúra, már a „bakancslistánkon” van. Ezt a részt az óceán felől sikerült egy hajókirándulás alkalmával megpillantani, ugyanis a delfinleső hajók erre felé tesznek egy kört, aztán vissza a kikötőbe, Puerto de Los Gigantes-be. Acantillados de Los Gigantes, Puerto de Santiago mind-mind csodás helyek!
…..és ez tényleg ilyen!
Los Gigantes fentről
….és az óceán felől
……..és a delfin-leső túra
…….a lélekvesztőben
…..élvezetes
…….és eredményes volt!
3. nap Loro Park
Korán kell indulni Puerto de la Cruzba, hogy minden beleférjen a programba. A park előtt már az egész utcán lehet ingyenesen parkolni, ha időben odaérünk , még hely is van. Itt egy helyi férfi szendviccsel a kezében integetett, hogy parkoljunk le. Miután kiszálltunk, közölte, hogy 2 Euro lesz, meg így aztán nem fogja senki kibökni a kerekeinket. Gyorsan rájöttünk, hogy ő a szemfüles ”önkéntes” parkolóőr, továbbálltunk, de pár méterrel odébb a következő szabad helyre ugyanígy beinvitált a társa. Nem volt mit tenni, adtunk neki 2 Eurót. Legalább biztosak lehettünk benne, hogy az autó kereke épségben marad!
A Loro Park olyan, mint egy buja kert, néhol leginkább őserdő.
1972-ben nyitott 13.000m2-en mintegy 150 papagájjal. A park tulajdonosa és alapítója, Mr. Wolfgang Kiessling mára nagyon ismert nemzetközi ember lett, mivel egyedülálló 3000 papagájt tartalmazó gyűjteménye keletkezett, úgy, hogy a világ minden tájáról kapott egyedeket. Mára közel 400 különböző papagájfajta található meg a parkban. A Loro Park egyik fő küldetése, hogy megőrizzék a védett papagájfajokat a természetes élőhelyükön, alaptőkét teremtsenek a terepmunkákhoz, a kutatásokhoz és a természetvédelmi projektekhez, és a tenyésztési programokhoz, melyeknek célja a papagájok visszajuttatása a vadvilágba.
… és a két hónapos papagáj bébik, akik még napjaik nagy részét az inkubátorban töltik!
Itt található Európa legnagyobb delfináriuma, a delfinek már fogságban is szaporodnak. A világ legnagyobb fedett pingvináriuma is itt van, ahol mesterségesen állandó 0 fokot biztosítanak, még a mű égből igazi havazást is produkálnak. Egy automata futószalagon állva üveglap mögött csodálhatjuk meg a több, mint száz pingvint. Az egyik pár épp tojást rakott. Mintha az Antarktiszon lennénk.
Európában itt látható egyedül gyilkos bálna vagyis orka-show! A delfinek és az orkák műsorát nem lehet megunni, minden előadásuk lélegzetelállító és megismételhetetlen élmény. Az első sorokba csak az üljön, aki nem bánja, hogy csuromvizes lesz!
….ez egy igazi puszi volt!
Egész napos program, minden előadás szórakoztató és megható. A belépődíj 32 Euro, ez kicsit soknak tűnik, de amikor kijöttünk az orka- showról, megéreztem azt a törekvést, amiért ezt a parkot létrehozták, hogy a kicsi gyerekek is egyre többen felismerjék, miért fontos a természetvédelem.
Itt a látvány mellé érzéseket is kaptunk, cserébe 32 Euróval hozzájárultunk egy kacska szárnyú orka bébi felneveléséhez, aki majd talán egyszer visszajuthat az övéihez az óceánba.
4. nap Az óceán
A szállodánk minden igényt kielégítő komplexum volt. Medence pálmafákkal, nyugágyakkal, mellette kellemes bár, finom koktélokkal. Egész nap kényeztettük magunkat, élveztük a napfényt, hallgattuk az óceán zúgását. Délután sétáltunk a parton, néztük a hatalmas, tarajos hullámokat. Félelmetes, milyen erővel zúgnak, alakítják a terepet. A kövek néhol egészen érdekes alakúra formálódtak, néhol meg szabályos gömbök és vannak még nagyon szép, lyukas kövek is.
Mint a gyerekek, felfedező útra indultunk, mindent megnéztünk, sziklára másztunk, bejártuk a környéket. Egy padon ülve vártuk a naplementét.
Egyszerre a vörös korong elmerült az óceánban.
5. nap
Szilveszter napján El Médanoba látogattunk. Ez egy kis város, közvetlenül a déli repülőtér mellett.
A sziget alsó csücskén van, itt mindig kicsit erősebb a széljárás, ezért szörfözésre kiválóan alkalmas. Rengetegen lógnak a levegőben is kitesurf-el. A sok színes paplanernyő nagyon érdekes látvány. Mellette a közeli reptérre le-és felszálló gépek dübörögnek néhány pillanatig. Médano partja nagyon közkedvelt, szép, homokos strandja van. Közvetlen a partra épült a város legnagyobb szállodája a Hotel Medano. Már nem új, de tekintélyes. Saját mólója is van, cölöpökre épített nagy napozó stéggel.
Működik itt egy webkamera, ami éppen a strandra néz, ezt már itthon felfedeztem. Gyakran megnéztük, mielőtt Tenerifére utaztunk.(És gyakran nézegetjük, miután hazaérkeztünk.)
A gyerekek felkészültek a bulira, hoztak magukkal 4 db flitteres mikulás sapkát. Fürdőruhára vetkőztünk és sapkába öltöztünk, így rohantunk az óceán habjaiba. Nagyon jó mulatság volt. Amúgy éppen kellett is egy sapka, hiszen itt mindig szeles az idő!
Később riadóztattuk otthoni szeretteinket, és kirajzoltuk a homokba az újévi üzenetet.
Viki sokáig ott állt a szívben és integetett.
Ott vagyunk!!!
Az estét egy ír kocsmában töltöttük a szálloda mellett. Nagyon hangulatos hely volt.
A vacsora mindnyájunknak ízlett, a skót whisky, a vörösbor finom volt. Egy temperamentumos és nagyon csinos énekesnő lázba hozta a közönséget. Majd minden asztalnál koccintott a vendégekkel.
Feliz Navidad! –— Boldog Karácsonyt! –—-Boldog Új évet!
6. a legrosszabb nap
Reggel korán keltem, kimentem a teraszra és vártam a napfelkeltét. Gyönyörű volt.
Összecsomagoltunk és eljöttünk. Nehéz volt elindulni, majd este a müncheni reptéren az autót kiásni a hóból. Egyre biztosabb, hogy ide még visszatérünk, mert …
a lényeg csak ennyi: “Tenerifa nagyon szép!”