Kedvenc helyünk az Adria partján idestova már 15 éve Horvátországban Vir szigete. Csendes hely, nem nagy stranddal, de a tenger mindenhol ugyanolyan szép. Nagyon szeretünk itt nyaralni. Már bejártuk a szigetet keresztül-kasul, fent is, lent is.
Csodaszép naplemente néző hely van a sziget végében és izgalmas kilátó a közepén. A sziget déli partja homokos, az északi pedig köves. Mindegyiknek meg van a maga szépsége. A déli parton van egy régi világító torony egy hatalmas fügefával, gyakran jártunk oda strandolni. A víz olyan bársonyos, mintha egy teknő olajban fürödnénk. Sajnos már elzárták a nagyközönség elől, mert felújították és 5 csillagos luxusnyaralóvá alakították. (Villa Laterna)
Csak helikopterrel vagy hajóval lehet megközelíteni. A villa bérleti díja 1100 Euro éjszakánként!
A kristálytiszta vizet eddig sokan élvezhették, mostantól meg már csak nagyon kevesen.
Egy alkalommal a Krka vízeséshez kirándultunk. Csodaszép természetvédelmi terület.
…ügyes kis jószág!
Gyakran ellátogattunk a szomszédos szigetre, Pagra. Messziről nagyon kopárnak tűnik, de csak egy kicsit kell beljebb menni, alaposabban szétnézni és láss csodát!
Évek óta járunk Virre, mindig csodásan telt a nyaralás, de néhány évvel ezelőtt támadt egy ötletünk.
Ismerjük meg egy kicsit jobban Dalmáciát! Miért ne mehetnénk egy kicsit beljebb ebbe a gyönyörű mediterrán világba? Itt van mindjárt a középkori gyöngyszem, Split, Diocletianus császár palotájával.
Kicsit lejjebb ott van Dubrovnik, régi magyar nevén Raguza, amely 1979 óta a kulturális világörökség része, mindenképp látnunk kell! Pár napot kiszakítottunk a nyugis fürdőzésből és nekivágtunk!
Dubrovnikig 377 km az út, 5 óra alatt megtettük. A Neretva folyó deltája csodaszép zöld termőföldekkel ajándékozza meg az ott élőket. Az út mentén sok helyen az ott termelt mézédes narancsot, citromot és a belőlük frissen facsart gyümölcslét árulják.
A végtelen narancs-mezők elég szokatlan látvány a kopár sziklák után. Egy közel 10 km-es szakaszon át kell lépni a szerb határt, útlevél szükséges!
Ahogy közeledtünk Dubrovnikhoz, a szájunk tátva maradt a látványtól, elképesztő ez a város! A több száz éves fehér várfalakkal körülzárt óváros, tűzpiros háztetőkkel a türkiz tenger partján, varázslatosan szép!
Szállásunk a bevezető út mentén volt (Majkovska 1), a Panorama Hostel-ben, a tengerszint felett 100m-rel. Nagyon jó kis szobánk volt, csodálatos kilátással a kikötőre s a városra.
Éjszaka volt a legszebb, nem sokat aludtunk, sokáig a teraszon ülve bámultuk a fényeket. Reggel meg jó korán kiültünk egy pohár kávé mellé. Később a házigazda bevitt minket a városba s a nap végén értünk jött.
Az óvárosban órákig el lehet barangolni, fényes köveken, szűk utcákon, ódon épületek között, igazi időutazás!
Közben megnéztünk egy fotókiállítást a szerb-horvát háború borzalmairól. Szörnyűség!
Sok kávézó és kiülős vendéglő hívogatott bennünket. Volt egy, amelyiknek a terasza belógott a tenger fölé. Sajnáltuk az időt ücsörgéssel tölteni, mert annyi látnivaló volt körös-körül.
Megvacsoráztunk a várfalon kívül (úgy gondoltuk, ott kicsit olcsóbb, hát nem sokkal), aztán elindultunk a cabel-car állomáshoz. Még egy kicsit fokozni akartuk a látványt, fentről még szebb a város. Épp bezárt 7 órakor, mire felértünk, így dolgunk végezetlen visszasétáltunk.
Sebaj, a mai nap így is gyönyörű volt. Alig vártuk az estét, hogy újra belefeledkezzünk a kilátásba a kis teraszunkon.
Még egy kicsit délebbre mentünk, Cavtat városába. Ugyanolyan szép, mint Dubrovnik, csak egy picit csendesebb.
Másnap korán indultunk, elmenőben még rengeteg fotót kattintottunk Raguzáról.
Következő állomás: Split volt. Egy belvárosi lakásban szálltunk meg 2 éjszakára. Délután sétáltunk egy nagyot az óvárosban.
A Diocletianus Palota falai még épségben állnak, hatalmas oszlopai között egy hangulatos kávézó üzemel. Ez egy tágas terem, tető nélkül, márvány kövezettel.
Körben a lépcsőkön párnákon ülnek a vendégek, köztük szlalomoznak a pincérek. Finom, latin zenét játszik egy fiú. Egyszerre a vendégek közül felpattant egy középkorú párocska, elkezdtek táncolni. Aztán még egy pár és még egy! A palota fényes kövén mezítláb siklottak. Sokáig néztük őket és élveztük a hely varázsát.
Másnap kifényesítettük Nini Gergely püspök bal lábujját, majd áthajóztunk
Hvar szigetére.
A komp 1 óra alatt Stari Grad-ba ért, innen busszal mentünk Hvar városába. Keresztülszeltük a szigetet a szerpentineken. Fent a sziklák, a mélyben a tenger, fantasztikus volt! Hvar főtere csodaszép, a fehér márvány épületek a szikrázó napsütésben, pálmafákkal s a mélykék tengerrel mindenképp megér egy sétát.
A part mentén rengeteg fügekaktusz, mindenféle mediterrán növények díszlenek. Nagy meleg volt, kerestünk egy strandot és csobbantunk a kristálytiszta tengerben. Itt hidegebb volt a víz és nagyon mély. Bizonyára egy luxusszálloda privát strandját fogtuk ki, mert baldachinos ágyakon heverésztek körülöttünk az emberek. Egyenruhás pincérek hordták fehér kesztyűben a frissítő koktélokat. Feltűnt, hogy senki sem fizetett az italért. Világ életemben ilyenre vágytam, a legjobb helyre jöttünk! Gondoltam, majd én is kérek egy mohitót. De nem sokáig élvezhettük a luxus beach örömeit, amint kijöttünk a vízből, már el is zavartak bennünket! Nem is értem, egyszerűen hogy juthattunk be? Nem volt kerítés! De legalább elmondhatjuk, hogy egy ilyen helyen is fürödtünk! Baldachinos ágy ugyan nem jutott, mégis élveztük a kalandot.
Este 6-ra Stari Grad-ba értünk, a hajó indulásáig még 2 óránk volt. Bejártuk az öreg várost, egészen kicsi és nagyon hangulatos.
Egy vinotékában kóstolgattunk finom Hvar szigeti borokat. Egy Plavac Mali száraz vöröset magunkkal is vittünk.
A sziget az esti fényben a legszebb arcát mutatta, később a hajóról csodáltuk, ahogy a nap belebukott a tengerbe.
Egy régi mondás szerint: a Jóisten egyszer gyöngyöket szórt a Földre s ezekből lettek a horvátországi szigetek!
A szép nap végén a hajón kedvünk támadt elfogyasztani a Plavac Mali-t. Szégyen, de kénytelenek voltunk az üvegből meginni ezt a nemes italt. Mire Splitbe értünk, éppen el is fogyott! Jó hangulatban sétáltunk haza.
Reggel elindultunk hazafelé, de Sibenikben megálltunk egy kicsit körülnézni. Nem számítottunk nagy dolgokra, ezzel szemben olyan csodás várost találtunk, hogy egyik ámulatból a másikba estünk.
Vicces matróz, sirállyal… De vajon miért nem lehet fényképezni??
A városkát egy dombra építették, a fő téren látható a gyönyörű Szent Jakab-Katedrális, mely 2000 óta az UNESCO Világörökség része.
Belül a dóm, nagyon puritán. Nem színes, nem aranyozott, semmi cicoma nincs rajta. Gyönyörű!
Innen még feljebb visz az út a sibeniki várhoz.
Mi félúton megrekedtünk, mert találtunk egy régi temetőt, ahonnan csodás kilátás kínálkozott.
Kicsit feljebb van egy aprócska kávézó kis kerttel, ahol illatos fűszernövényeket termelnek. Kíváncsiságomat nem tudtam legyőzni, természetesen körbejártam a boszorkánykertet.
Megittunk egy frissítőt, miközben a körülöttünk cikázó színes pillangókat figyeltük. Némelyik leszállt, sokáig pihent a széken s közben rövid bemutatót tartott szárnybillegetésből.
Aztán úgy döntöttünk, a mai napra ennyi csoda épp elég volt és a vár túl magasan, Vir meg túl messze van, szóval, a sok-sok élménnyel és szépséggel a tarsolyunkban inkább elindultunk haza.
